Hetek óta szemezek az édeskrumplival meg az édesköménnyel a boltban, és most kész, elkaptak, nem tudtam tovább elmenni mellettük. Ott nyúlt felém a kömény a kis bojtos végével és én nem volt szívem őt otthagyni. 

Viszont gondban volt a zsűri, mert a fejemben létezett egy olyan verzió, hogy full édesre csinálom, beledobálok még mellé pár szem gesztenyét is, és csinálok egy hagyma nélküli, tejszínes raguszerűt, de valamiért igénylem a sót, így a kecskesajtra esett a választás és a paradicsomos alapra.

Nemtom még milyen lesz, eddig illatra okés, első fakanálízlelésre szintén, de még csak a zöldségeket pirítgatom.

Mondom akkor mi és hogy volt.

Kellett hozzá:

• 1 fej hagyma
• 3 kisebb paradicsom
• 1 paprika
• 1 édeskrumpli
• 1 édeskömény
• 15 dkg kecskesajt (utólag tesztelve javasolt a fele)

+ só, bors, meg nekem van ilyen csilis Jamie Oliver fűszerkeverékem, az ment még bele, abban van ánizs is.

A fenti sorrendben kezdtem pucolni/előkészíteni a zöldségeket és beledobálni a teflonba. Amikor minden bekerült, kb. 10 percet még együtt főztem és a sajtot csak a legvégén, pár percre dobtam hozzájuk. És ennyi.

Na, lefotóztam, leteszteltem. Hm, érdekes. Ez az első ilyen megjegyzésem a blog indulása óta. Régen nem biztos, hogy ízlett volna, most ízlik, de ez nem az a típusú kaja, ami mindenkit megfog - szerintem. Aki szeret ízlelgetni annak be fog jönni, mint ahogy nekem is bejött, csak más mint amit eddig csináltam.

Na, megyek, megnézem mégegyszer milyen :) Tetszik, határozottan. Jó, nem kellett volna bele ennyi kecskesajt, csak kb. a fele és akkor lett volna tökéletes - nekem legalábbis.

Mai napi tanulság: A túl édes és a túl sós egyben túl sok. Valakinek a javára engedni kell.