Mostanában hallottam, hogy a "zsír" ízt felveszik az alapízek mellé hatodiknak. 

Amikor megkóstoltam amit ma gyártottam, azt gondoltam megvan a 7. is!! Ez a tészta megkoronázta a mai pizsipartis napomat - csak rágondoltam és már el is készült. Dolgozom azon, hogy ágyból kikelés nélkül is el tudjak készíteni egy ilyet. Még nincs átfogó koncepcióm...

Pár szó a kagylóról: nem szerettem, de nagyon nem. Pl. amikor egyszer azt gondoltam, hogy az étlapot minden nyelven értem (egyszerűen ráérzek a kajákra..) és csülök helyett kagylót rendeltem, visszaküldésre került. (A másik ilyen bakim Rómában a husi + párolt zöldbab helyett babos pacal... ha már hibázom, kihozom belőle amit lehet). Aztán egyszer ettem friss kagylót, és azóta szeretem. A frisset + valamiért a konzerveset is.

Mutatom egyben a tökéletes tésztaételt:

Találós kérdés:

Hol kezdődik az tányér és hol végződik az étel?

A Recept 

Kell hozzá - 2 személyes adaghoz - a szószhoz:

• 6-8 szem fekete olívabogyó (nekem sóban eltett volt)
• 2 db szárított paradicsom (nekem olajban tárolt volt)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kagylókonzerv (helyette lehet hal, helyette lehet semmi, vagy akár mondjuk egy kis darált marha. hm. nem is rossz ötlet.)
• 200 g kész paradicsomszósz

(Ha nincs, vagy már nyár van, akkor lehet/kell! frisset csinálni: 4 paradicsom kockára, olívaolajon megpárol, minimál só, opcionálisan bazsalikom.)

• Csili (nekem örlőfejes van, de bármilyen csípős paprika jó)
• Olívaolaj
• Bors
• parmezán, ha szórni szeretnénk a tetejét

Csilis olívaolajon (vagy olaj+csili) kis hőmérsékleten megpirítom a fokhagymát, majd beledobom a bogyókat és a kockára vágott szárított paradicsomot + borsozom. Ezután beleöntöm a nagyon-nagyon finom paradicsomszószt (köszi Márti!! :) A legvégén megy bele a kagyló, amiről leöntöm a szmötyit. Só nem!!! Bogyó, paradicsom, kagyló sós!! Max 10 percet kell főzni, hiszen semmi nincsen benne, ami nyers. Azt is ugyanúgy kis fokozaton (9/6 - nálam).

Kínos, de a szószom előbb készen lett, mint a tészta, így én is teljesen készen voltam, ott toporogtam fölötte és leheltem.

Közben viszont desszert - látomásom volt, így született meg a Nagy Ő: Ricottával rakott palacsinta, mandarinos öntettel:

A Recept

Palacsintához kell (lehet a "klasszik recept, de az élesztős nekem mostanában jobban fekszik: állagra könnyebb, de tartalmasabb - vagyis nem kell százasával sütni... igen, nekem ez érv)

• 15 dkg liszt
• 1 tojás (+ a másik fehérje)
• 1 ek cukor
• 2 dl tej
• kb. 2 dl szóda (vagy víz és egy csipet szódabikarbóna)
• kb. fél teáskanál szárított élesztő

Krémhez kell

• 250 g ricotta
• 3-4 ek cukor
• fél zacsi bourbon vaníliás cukor
• 1 tojás sárga
• reszelt mandarinhéj (de csak a feléről reszeljük le)
• citrom aroma, ha nincs, akkor fél citrom leve + kicsi reszelés a héjából

Öntethez kell

• 1 nagyobb mandarin/kisebb narancs (narancs még jobb is, mert ez az egy szem mandarin azért árválkodott a hűtőmben, mert egy mutáns. ízben nem narancs, de szerkezetileg meg nem mandarin... én még ilyet nem láttam. szóval inkább narancs. vagy mutáns mandarin
• fahéj (őrölt, vagy egy kisebb darab)
• 2 ek cukor

 + kell 5 dkg olvasztott vaj, majd mondom hova és mikor

Először a tészta jön: mielőtt bármibe belekezdenénk elkezdjük futtatni az élesztőt a tejben, cukorral.

Aztán tojást felhabosítjuk, amennyire lehet, majd szépen bele a többi: liszt, élesztős tej, víz (fokozatosan, amennyi kell egy jó sűrű palacsintatésztához). Félretesszük, pihen még egy kicsit, mondjuk amíg megcsináljuk a krémet és a fantasztikus fedőréteget.

Aztán krémezünk: mindent összekeverünk.  Ennél nehezebb dolgunk ne legyen az életben!

Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen az "extra"... 

Aztán ott szomorkodott az a héjától (ráadásul csak félig!) megfosztott mandarin... hmmmm, elindult az agyam és a kezem és megszületett a fedőréteg: megpucoltam, a maradvány héjat kicsi kockákra vágtam, majd 2 ek cukorral és 2 ek olvasztott vajjal megkaramellizáltam. Mikor már szépen megbarnult, beledobtam a kockára vágott mandarint. Azt hiszem egy darab mandarinból ennyit még senki nem hozott ki.

Szóval belement a karamellba egy kis fahéj kíséretében. Nyugi-nyugi, minden lehetséges halmazállapoton végig fogunk menni, de a végére egy lekvárszerű csodalöttyöt kapunk:

Jön a neheze - palacsintasütés. Le-ve-le!

De mindegy, nem kell sok, szerintem kb. 10 jön ki. Vastagabb tésztát sütünk (vajaztam a teflont - olvasztott vaj, a mai nap jolly-jokere), és folyamatosan rétegezzük a ricotta krémmel egy kivajazott (...olvasztott vaj, ugye...) hőálló tálban.

A tetejére a mandarinos cucc és be a sütőbe. Kb. 20 perc volt, 180-on. 

Mai napi tanulság:

Éljen a böjt, éljen a tél vége és a készülődés a tavaszi virágzásra!