Archív felvételt látunk 2009. decemberéből
Adott némi eper – közepesen fincsi, de tél van!
Adott a feladat, hogy a téli eperből a maximumot kihozzuk!
Sikerülni fog??? Téli eperből lehet finom epres sütit csinálni?
Meglátjuk.
Első lépésként csinálunk egy vajas, vagy pite alapot – igény szerint.
Mivel sac/kb-ra csináltam, az alábbiak keveréke lett, de bármelyikkel finom.
Nekem persze a saját áll közelebb szívemhez, de ez alap :)
Egyfajta pite tészta:
25 dkg lisztet, 3 evőkanál cukorral és 15 dkg hideg vajjal elmorzsolunk, majd 1 tojással, 1/2 zacskó (vagy kevesebb) sütőporral, 2 evőkanál tejföllel (sztm a víz is tökéletesen megfelel, ha nem akar összeállni) gyorsan összegyúrunk.
Egyfajta vajas (saját fejlesztés = elég tömény, de isteni – valamit valamiért :)
1 pohár barna cukor
25 (2 pohár) dkg-os teavaj, amiből csak a tepsi kikenéséhez szükséges mennyiséget vettem le (ha valaki sokallja, tehet bele kevesebbet és tojással helyettesítheti, de sztm így finom)
3 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt, vagy tönköly, vagy bármilyen-nem-fehér
1/2 sütőpor
1 vaníliás cukor
Ezt elősütöttem világosbarnára, 180 fokon, kb. 10 percig.
Közben hidegen-kikeverhető vaníliapudingot kevertem ki. Kevesebb tejjel, mint az előírt (kb. a háromnegyed mennyiséggel), hogy tutira elég masszív legyen. Ebbe tettem még egy fél zacskó Bourbon vaníliás cukrot, hogy még sokkal vaníliásabb legyen. Mert az finom. És én nagyon finomat akarok!!! :)
Miután kivettem a tésztát, és vártam kb. 10-15 percet (addig megmostam az epret, meg jól kicsumáztam – ez tök jó szó… kicsumáztam… használható másra is, pl. imádom egy nagyon kedves barátnőm, WC lehúzáskor alkalmazandó „csumára húzd le Öcsém” szófordulatát :))), szóval pici hűtés és csumázás (akkorisvicces :)))) ) után ráborítottam a pudingot a tésztára, rákarikáztam az ostort – na, figyelünk, vagy alszunk? :) – szóval az epret, és a tetejét megszórtam barnacukorral.
Bíztam én ebben az eperben, de azért fő a biztonság + a karamellizálódás…
10 percig tovább sütöttem, aztán pedig szigorúan a sütő előtt törökülve – szuggerálva, a legmagasabb hőfokon grilleztem meg pár percig.
Kb. 5, de nagyon kell figyelni, mert pillanatok alatt szénné ég. És különben is olyan jó ott ülni és nézni... szép eper, amin fortyog a cukor... olyan megnyugtató... ezek az eprek beszélnek hozzám... megbabonázódtam eléggé... asszem...
Szóval nem szabad sokáig sütni, nem szabad kiszárítani, nem szabad az epret megfonnyasztani. (Le kell tennem ezt a „mindentórákigsütünk” parát…)
Szóóóóval kéééész!!!
Gyönyörű? AZ!!
Finom? AZAZ!!!
Hidegen és melegen is hmmmmmmm :)
Szervírozáskor még vághatunk mellé pár karika epret, arra mehet tejszín… vagy ez már nagyon „giccses”? :))) Az hát! Jóhogy!! erre találták ki az édességet magát… :)))
Egy óriási-óriási hiba: nem fotóztam le :((
Mai napi tanulság:
Egyszer depis töltött káposzta, máskor tökéletes epres süti – egyszer fent, egyszer lent. Ez a dolgok rendje.
