Igazából ez sem nagy cucc, igazából csak azért jegyzem be, mert olyan jól éreztem magam, miközben csináltam. Besütött a nap, kicsit hagytam is rajta lenni a nyakamon, tisztára érezhetőek voltak a napsugarak külön-külön is, mintha mini tündérek simogattak volna a mini kezeikkel. Azt hiszem megérkezett a tavaszi szentimenti.
Végre újra elővettem a párolóedényemet (emlékszem, annyira akartam, hogy részletre vettem, amikor frissen pestre költöztem), abban pároltam meg a brokkolit (nullás vércsoportúaknak kincs, a karfiol helyett), közben a szárát összedaraboltam és póréhagymával, fokhagymával, sóval összepároltam, erre jött rá a virágok pároló-leve és ebből lesz holnap brokkolikrémleves. Mert a brokkoli azt szerette volna, ha mindenét odaadhatja.
Annyit újítottam, hogy a prézlibe tekertem egy kis szárított fokhagymát és sót, így a brokkolit már külön nem sóztam. Kifogástalanul egészséges ebédem lett.
Aztán még arra is rávettem magam, hogy kitakarítsak. Lehet, a mini tündérek meg is bűvöltek (egészen biztos rengetegen voltak), aztán most meg úgy döntöttem, hogy cserébe megérdemlek némi palacsintát.
Apró problematika, hogy utálok palacsinát sütni, így gondoltam kipróbálom az amerikait. És igen! Végre egy palacsinta, amit én is hajlandó leszek ezentúl megcsinálni. Közepesen macerás és közepesen büdös utána a kecó. És cukik.
Gondoltam folytatom az egészségvonalat, így nyírfacukorral és fehér tönkölylisztttel csináltam. Tudom, rá a csoki/mogyi kence, meg a lekvár... ördögi kör megint.
A recept:
- 7 ek liszt
- 3 ek cukor
- 1,3 dl tej
- 1 tk sütőpor
- 1 db tojás
- 1 zacskó vaníliás cukor
- fahéj
- csipet só
- olaj - sütni, meg egy löttyintés a tésztába
Először vegyülnek a szárazak, aztán bele a tej és a tojás. Összekever, belekanalaz a teflonba, kisüt. Ennyi, nem több.
