Imádok főzni, így ez a bejegyzés a szívemből szól! <--- Ezen túl egy csoda, ahogy összeállnak a dolgok. Itt van pl. ez a marharagu. Pénteken jó emberekkel voltam jó helyen, egészen jó pálinkákkal. Aztán másnap - persze nincs másnaposság, mert annyit hála a jó égnek nem tudok inni, de határozottan igénylem a tömény kajákat. Na jó, meg persze egy kicsit akartam varázsolni is.
Na mindegy, szóval összeállt a fejemben egy nagyon jó kis pikáns marhahúsos kaja. Aztán nekiveselkedtem az alábbiak szerint. (Nem kell azt hiszem mondanom, hogy az életemért küzdöttem, annyira hulla voltam 4 órányi alvás után. És még a késeim is bénák voltam, de úgy fentem őket, mint a nagyok! Muszáj volt, bár a marha ín-mentesítésének volt egy olyan pontja, amikor azt gondoltam, hogy kitépem foggal...)
Hozzávalók
- 50 dkg marha kicsi kockákra vágva
- 2 fej hagyma (1 sima veres és egy lila) és egy fél póré karikázva
- 1 csípős paprika vastag csíkokra vágva
- 3 koktél paradicsom negyedelve (vagy 1 db kicsi normál)
- 4 naaagy gerezd fokhagyma vastagabb karikákra vágva
- szárított gomba - nekem még Garda-tónál vásárolt erdei mix volt (Itáliából kötelező ilyesmit hozni!), kb. 5-6 kisebb darabot öntöttem nyakon forró vízzel + egy kis ételízesítőt (tök natúr bijó valami) tettem még mellé
- 2 teáskanál magos mustár
- fél dl cherry
- 1 dl száraz vörösbor
- A Titkos Hozzávaló: eperecet 1 evőkanállal. Köszönet érte Ancsinak, hogy gondolt rám, mikor ilyen csoda dolgot látott.
- csiliszósz, vagy erőspisti - kinek mi és mennyi
- só és azt hiszem más fűszert nem is tettem hozzá - de ennyi jó mellé nem is kell más. Babérlevélen gondolkodtam, de végül nem akartam túlízesíteni sem.
- olaj/zsír
Naszóóóval először is hagyma lepirít - én fele mangalica zsír, fele olajon tettem ezt velük. Aztán jött a mustár, a zöldpaprika, a paradicsom, majd bele a husik. Pár perc után beledobtam a gombákat és lekanalaztam róla az áztatólé jó részét. Az alja általában földes, azt kihagyom. Aztán a cherry és a borocska. A fokhagymát kb. fél óra főzés után dobtam bele, az ecetet meg szinte a legvégén.
Közben csilizni, sózni, amennyire kell, mert olyan, de olyan ízkavalkád ez már önmagában, hogy tényleg alig kell bele más Én jó két órát főztem, mert nem szeretem a száraz/rágós husikat.
Mutatom rotyogás közben - szerintem gyönyörű!
Aztán készen. Jó, igen, rozskenyér. Gondolkodtam gombás rizottóban, vagy házi készítésű gnocci-ban, de végül az a szaft azt mondta nekem: "A legjobban úgy tudok érvényesülni, ha kenyeret tunkolsz belém. Bízz bennem!" És én hittem Neki, és megint nem bántam meg, hogy engedtem a hangoknak. (+ Majdnem összeestem, annyira fáradt voltam, de becsszó megcsináltam volna!)
Isteni finom lett, de tényleg. Régen sikerült ilyen finoman finom dolgot csinálnom. Ez a ragu olyan lett, mint, ha az őszi erdőben sétálnék - a szárított gombától kicsit füstös/föld/hamu ízű, a borok és az eperecet fanyarrá varázsolta, a csípős pedig finoman átmelengetett. Tökéletes harmónia + akkora, de akkora sikerélmény volt ez nekem, mert nem gondoltam, hogy össze tudok magamtól kombinálni egy ilyen ízkavalkádot.
