Embert próbáló dolog ez mondjuk egy szorgos és ideget szaggató munkanap végén, miután az ember még azt gondolja, hogy egy kicsit táncol, aztán már csak a lelkének kell egy kis főzés. Ja, az.
Szóval nem kérdés, hogy minden fáradtságot megért, mert ilyet a boltban nem kapni.
Viszont komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy évente egyszer álljak neki ennek a tortúrának és gyártsam le a dózist egyben, vagy esetleg többször megismételve egyszerre csak 1-1 tányér gnocchi-ra valót csináljak meg. Nemtom, most azt mondanám, hogy nevörevör, de még a számban van az íze, a lágysága és áááá. Bakker, az élet kegyetlen, ezt már azt hiszem említettem.
Nos, vegyük át, hogyan készült.
Bigsziszter receptje, vagyis egészen biztos nem lájt. És most mondom, hogy a gyengébb idegzetűek ne is olvassanak tovább, mert ott kezdődik, hogy ZSÍÍÍÍR kell hozzá, nem kis mennyiségben. Nemhiába, mindennek ára van. Mondjuk mangalicát használtam - azért az is valami.
Szóval én azt csináltam, hogy 1 kg krumplit megfőztem sós vízben. Amíg fő, lehet pirítani a zsemlemorzsát, mosni és magozni a szilvát, de ha jót akarsz magadnak, készülj fel a következő 2-3 órára: pihenj és meditálj!
Én persze nem bírtam magammal és sürögtem-forogtam, amíg főtt. Aztán nagy nehezen megpuhult az összes krumpli, mepucoltam és elkezdtem összetörni 1 kanál zsírral. Hozzátettem még egyet, és még egyet és még és még... Aztán úgy döntöttem, hogy kimentek ebből a tökéletes masszából 3 evőkanállal egy kis krumplistészta alapnak. Aztán még zsír és még. Összesen kb. 15-20 dkg ment bele. Kicsit még keverővel finomítottam rajta, 1 tesákanál só, 1 ek cukor és úgy 20-25 dkg liszt. Nagyon lágy, nagyon puha tészta lett. Kicsit meg is ijedtem.
Ezen a ponton azt gondoltam, a történelem megismétli önmagát és jön a barna lében főtt nokedli, így első lépésben becsomagoltam 2 szilvát (természetesen megszórtam a tésztát egy kis fahéjas cukorral a szilva alatt), söndörgettem 4 nudlit és beledobtam a forró vízbe. Gondoltam kell egy béta teszt, mielőtt szétbarmolom az összeset.
És a mai napi csoda: nem estek atomjaikra, hanem szépen megfőttek. A nudlik pár perc alatt, a gombócoknak azért kellett idő. Szerintem 15 percet tuti forrtak, de lehet az még 20 is.
Ezen felbuzdulva meggyurmáztam még 14 gombócot és összevagdostam egy jó nagy tányér nudlit. Lisztben meghempergettem, tányérra rá és most éppen fagynak. Ha befixálják magukat, bezacskózom őket és elteszem egy olyan alkalomra, amikor majd nagy gizdán csak előveszem, megfőzöm és eszembe sem fog jutni, hogy most felpolcolt lábakkal, kitámasztott derékkal ülök és azon gondolkozom, hogy aludjak -e itt a kanapén ruhástul... Mert mire még elmosogattam, elpakoltam - szívás na, mit szépítsem. Viszont minden megszépül - még a fotón is látszik, hogy mennyire tökéletesen lágy, puha és finom. És ahogy a fahéjas cukor megcsillan a prézliben - bármikor újra vállalok mindent! (Csak kiveszek aznapra és másnapra egy nap szabadságot.)
Mai napi tanulság: a siker(élmény)hez feladat kell, a feladat elvégzésébe pedig energiát kell fektetni, ami viszont megtérül. Mert az élet alapvetően igazságos.
