A tál aljára olívaolajat teszünk vékonyan. Kb. fél centisre karikázzuk a krumplit és szépen telerakjuk a tálat. Közben sózzuk (lehet rétegenként, de úgyis felöntjük borral, így a végén is sózhatjuk) és megszórjuk rozmaringgal (mi szárítottal csináltuk, de ha van friss… akkor ez nem is kérdés.) 

Aztán felöntjük száraz fehérborral, ami ugye még kell a húsgolyóhoz is, úgyhogy ne igyuk meg az összes maradékot :) 
Aztán sütőbe be, elvileg 30 perc alatt megsül, 160 fokon. 

A recept szerint paradicsomkarikák és hagymakarikák is mennek közé és oregánó a tetejére. Ami nem rossz koncepció, de nem így csináltuk. És szó nincs borról. Ez viszont rossz, és szerencsére ezt sem így csináltuk :) 

Polpette (ez tök jó szó, olyan kis játékos, úgyhogy sznoboskodom és nem húsgolyót írok :) 

• 500 gr darált husi (marha vót az :) 
• 2 tojás 
• Só 
• 2 zsemlényi száraz kenyér (2 teljes szelet) 
• 3-4 dl száraz fehérbor 
• (4 evőkanál reszelt parmezán) 
• 4 evőkanál zsemlemorzsa 

Ezt csináltuk ott, de a recept ír még hozzá 4 evőkanál reszelt parmezánt is, amit sztm. érdemes beletenni. 

Beáztat a kenyér a borba, aztán persze kivesz, kicsavar és mindent összekutyul. Ezt az érzést szeretem :) 
Aztán kb. 5 cm átmérőjű gombóckákat gyúrunk és gyűjtjük egy tányérba, aminek az alját megszórtuk zsemlemorzsával. 
Nem hempergettük meg egyesével, mint mi a fasírtot, hanem az aljára tesznek a tálra, meg a végén megszórják a tetejét. 

Na, ha készen van, akkor kisütjük olajban, épphogy csak pirulásig, nem kell agyonsütni és kiszárítani. 
Persze lehet folyamatosan söndörgetni és sütni és csak épphogy beleejteni a zsemlemorzsába (vagy még azt sem, ha jó a serpenyő, akkor úgysem ragad le). 

A recept szerint az van, hogy ehhez még főzünk paradicsomszószt (olívaolaj, hagyma, sűrített paradicsom, só, bazsalikom), és ebben még lassú tűzön fél órát főzzük a húsgombócokat. 
Mi ezt nem tettük meg, de megtehettük volna és sztm ki is fogom próbálni. 

Amúgy mondtak olyat, hogy szoktak a husiba mazsolát tenni! Ez nekem új infó volt és lehet, hogy kipróbálom. 

A receptben nem volt a párolt zöldborsó, de mi csináltunk a szokásos (ottani) módon. 
Olívaolajra ráborítottuk a borsót, sóztuk és megpároltuk (lassú tűz, sokáig), ennyi.

Fura amúgy, hogy nem fémedényekben csinálták pl. a paradicsomszószt, meg a párolt zöldborsót, hanem hőálló tálban, ugyanúgy a gázon. Fémedényt csak az olajban sütéshez és a tésztafőzéshez használtak. Talán a lassú, alacsony hőmérsékleten főzés miatt jobban megmaradnak az ízek, és ez fémedényben nem működne... nemtom. De lesz egy olyan, de olyan könyvem, amiben tuti benne lesz ez is! 

Nekem amúgy még tetszik, hogy nem fűszereznek mindent agyon. Így a borsónak borsó íze van, a húsnak hús, a paradicsomnak meg az. Szóval tiszta, finom és egyszerű dolgok. Tökéletes.