Ez jutott az eszembe, miközben az előbb megnéztem és megkóstoltam. Gyönyörű, tiszta, ízes, finom, és nem sóztam el! Kellett hozzá minden infó, minden kanál, amit másnál ettem, minden érzés, amit belefőzött más.

És persze meg kell maradni olyan éretlennek, hogy azért álljak neki, mert tudom, hogy holnap szükségem lesz rá... mert ma, és csakis ma, ünnepelünk! Vénülök. Nem, érek. Igenis a nőknek is jól áll, nem csak a férfiaknak! Igazi baráti/családi hepaj lesz, 14-50-ig mindegyik korosztály képviselve lesz. De fogom szeretni! 

Na, de visszatérve a kajákra.

Mostanában sok konyhaközeli élményben volt részem a szabadúszásnak köszönhetően, belekóstoltam a vendéglátói fílingbe és persze ez nekem azt jelenti, hogy irány a konyha és nézni a séfbácsikat/néniket és tanulnitanulni. Pl. így tanultam meg azt is, amivel én azonnal egyet tudtam érteni, hogy minden husit le kell forrázni - 5 percig lobogó vízben és kész. Ezt mondjuk éppen egy hihetetlenül bölcs anyukától tanultam, aki ott van a toppon teljesen ösztönösen és egyszerűen. A tiszta információk ilyen helyről jönnek nekem.

Így kezdtem tehát. Vettem egy jó nagy darab tarját, levágtam a csontos részét és egyben a csontot és a husit felforraltam. Undorító szmötyis habos víz kuka. Közben pici zsíron lepirítottam a zöldségeket, meg feloldottam a fűszereket (kömény, só, bors, szerecsendió) és mire ez elkészült, már tettem is át a csontit és öntöttem fel vízzel. És most kis lángon, 2 órája fődögél. Kicsit lecsíptem a tetejéből, hogy meg tudjam mutatni, mert már most szép.

A klasszik, hangos, vidám, régi családi vacsoránk másik eleme pedig az egybensült köményes husi, jóóó sok hagymával, paprikával, paradicsommal, fokhagymával.

Az ágya neki:

Sok zsírral, mert a maradék hidegen szinte még finomabb kenyérrel, mint frissen. És alapvetően holnap erre pályázom majd. 

Jó nap ez a mai - végre most minden olyan tiszta, mint a húslevesem.