Hát megérkeztünk szépen, nyugodtan, boldogan.
Ennek fényében visszagondolva azt mondom, hogy jól sikerült ez a tavalyi év! Volt benne minden, mint a búcsúban, de azért túlnyomórészt mégis klassz volt, színes, mozgalmas. Finom és ííízes.
Most meg ugye regenerálódás van + mehetünk újra vissza "a balettba ugrálni" és ez nehéz. Tavaly hallottam egy olyan hírt, hogy az év legdepressziósabb napja a január 20. Vagy valahogy a környéke, mert már vége az ünnepeknek, de még hideg van és persze még hol van a fizetés és hol van a tél vége. Na, dehát kijátszom én ezt a dolgot, odapörkölök az orra alá azzal az isteni édes csokoládés süteményillattal! Most, hogy még csokimázat is tanultam Zsuzsitól, azonnal folyamatosan trenírozom az agyam, hogy mit tehetnék a máz alá. Így most ez került be.
Hozzávalók
- 8-10 szem datolya kockázva
- 1 tábla (nekem) tejcsoki kockázva
- 10 dkg fehér liszt
- 6 dkg teljes rozsliszt (opcionális, de nagyon finom diós ízt ad neki, nekünk meg rostokat)
- 12 dkg cukor
- 1 tojás
- fél dl olaj
- fél dl tej
- fél cs sütőpor
- 1 zacsi vaníliás cukor
Úgy járunk el, mint a muffin készítésénél, vagyis külön a nedves és külön a száraz anyagokat összemixeljük, majd összeeresztjük őket nagy szeretettel. Ha esetleg nem lenne elég a folyékony, víz mehet bele, vagy plusz tej. Ez a mennyiség nekem a 20-as átmérőjű tepsimbe ment bele, 20 percet sütöttem 180 fokon.
Amíg süldögél, addig jön Zsuzsi cukormáza, ehhez a mennyiséghez én az alapegységet vettem, ami 10 dkg vaj, 10 dkg kristálycukor és én most csak 1 ek kakaót tettem bele (amúgy kettőt ír, ja, meg 1 ek tejet is, de azt kifelejtettem), mert bitang erős holland porom van otthon. Kakaóból, persze.
Még melegen rácsorgatjuk a csokimázat és végignézzük, ahogy magába szívja az egészet, szépen elrendeződik/csúszik a tetején. Picit még tűkön ülünk, aztán megvágjuk és elolvadunk, ahogy alig észrevehetően (ezért nagyon rá kell hangolódni), serceg a csokimáz a kés alatt. Aztán vackolás és felmelegedés.
Már csak az elcsomagolt kis darabomat tudtam lefotózni a nagy reggeli sietségben, de imádtuk.
