(Hm, bír azért némi kétértelműséggel az elnevezés, bár végülis mi tagadás finom is volt + kellően pikáns.)

Mostanában szeretek kicsit többet bíbelődni - na persze nem időben, hanem az ízekkel. Úgy csinálni, hogy ne legyen egyértelmű minden, csak éppen olyan, hogy úúúúdeááádemiez és ne lehessen tudni, hogy mitől olyan, amilyen. Persze mondjuk én is utálom, mikor pl. étteremben eszem és nem tudom beanalizálni a kaját, viszont értem már, hogy mitől ilyen izgi ilyet csinálni... szóval mostantól megbocsátom. Nagy duzzogva. De csak mert ez volt az én szülinapi ebédem, és szerettem aznap nem dolgozni, nem pesten lenni, és szívből főzőcskézni egy torkos cica kuktáskodásával. Igazából csak a csirkebőrre pályázott, de ne leplezzük le a csodákat. Illetve na jó, a combokét még igen.

Szóval csináltam egy olyan keveréket, hogy

• 5 ek méz
• 3 tk csilipor (nem lesz nagyon csípős, kimegy az erő belőle sütés közben)
• késhegynyi fahéj
• 1/2 tk só
• csipet bors
• 3 ek olívaolaj

és ebbe hempergettem meg a lebőrözött (ezt a részét hogy úúúúútálom! de néha muszáj. sőt, na, néha szívesen..), nagyon minimálisan lesózott 5 db felezett csirkecombot.

Aztán betettem őket hőálló tálba, pici olaj még alá, rászeleteltem egy almát, hogy kicsit savankás is legyen és ment be a sütőbe.

1/2 órát volt bugyolálva, aztán még vagy egy háromnegyedet kis lángon, fólia nélkül. Éééééés isteni finom lett. Tetszett, igazi könnyű, de mindent meg/átmelengető őszi kaja. Még egy pár szem szőlő is mehetett volna bele, csak azt nem találtam.

Köretként sütöttünk hozzá karikázott krumplit és hagymát. Meglepően jól passzolt a finoman fűszerezett csirke és az egyértelmű sült hagyma és krumpli.