Ma valamiért megint hiperaktívnak éreztem magam és ez azért becsapós, mert csak annak érzem magam, de aztán egészen hamar elmúlik.

Már a 6kg-os dinnye hazacipelése (kocsival, tehát csak a kocsi + ház + 2. emelet volt a kihívás) is meghaladta a képességeimet. Jó, persze, elbírtam, de valami olyan fejet vághattam hozzá, hogy a házba éppen véletlenül betérő idegen felajánlotta, hogy segít felhozni. Természetesen nem fogadhattam el - ez a kettőnk harca volt, az enyém és a dinnyéé.

Na, de ez nem volt elég, mert mostam, dinnyét daraboltam és még közben megsütöttem Zsuzsi isteni pitéjét.

Mondanom sem kell, hulla vagyok és mondanom sem kell, nem lett olyan finom, mint az Övé. Mondjuk azt is tegyük azért hozzá, hogy ilyen könnyű és lágy tésztát még sosem sikerült összehoznom. Illetve 14 éves koromban, mikor kb. 20 tojásból csináltam piskótát és mintaszerűen jártam el minden egyes lépésnél. Anyukám imádta, amikor elkezdtem kísérletezgetni - csak nem nagyon.

Szóval én ezt most őszibarackkal csináltam és a tetejét megszórtam egy kis fahéjas cukorral, de még így sem ért a nyomába sem. Úgy néz ki, ehhez a pitéhez kell a medence, benne a gyerkőcök (meg persze én) és az anyukák. Na nem baj, holnap azért a munkahelyemen tökéletesen bearanyozza a napom, ebben egészen biztos vagyok. (UI.: ÉS ÍGY TÖRTÉNT!!!)

Mai napi tanulság: A testem tényleg nem hazudik (=fáradt vagyok), de én simán átverem magam (=nem vagyok fáradt).