Újra van kovász a hűtőben és ezt nagyon szeretem. Jó érzés, szeretgetem, nevelgetem, sütök vele. Kenyeret most nem, mert onnantól jön a fánk, a lángos, meg a kalória fekete lyuk...

Így most a cél "csak" egy olyan rágcsa volt, ami mindig van itthon. Magammal vihető (akár moziba is) és bármihez ehető. Tudatosan készültem rá, mert ettem a lisztes változatából (isteni) is és nagyon-nagyon szerettem volna egy kovászosat belőle. Ugyan a kovászban van liszt, de az már több napja (akár egy hete) emésztődik, így nincsen vele különösebb problémám.

Így készül:
Kovász etetéskor egy evőkanál frissítő kezelésre megy liszttel és vízzel, a maradékot pedig a befőttesüvegben (amiben addig is lakott) elkezdem duzzasztani az alábbiakkal, kb. ebben a sorrendben:

• 1-1,5 dl víz (bátran mehet szemre)
• 0,5 dl jó minőségű olaj (vagy bármilyen szimpatikus zsiradék)
• só, fűszerek (kömény, massala keverék, chilipor, fokhagyma granulátom, bármi)
• 1-2 evőkanél reszelt parmezán (bármilyen sajt jó, akár vegyesen keverve füstölt és más, de vegánoknak, tejmenteseknek sörélesztőpehely is lehet) - ízlés szerint. Minél több, annál finomabb, sajtosabb. A mennyiség attól függ, hogy minek szánjuk: funkcionális élelmiszernek, tél esti bevackolós kényeztetésnek, vagy vendégségben menőzni vele. A cél szentesíti az eszközt.

• 1 evőkanál chia mag
• 1 evőkanál útifű maghéj

Idáig tart az alap, utána bármilyen magból annyi, hogy egy sűrű palacsinta tésztát kapjunk.

• Szezám, fekete szezám, len, napraforgó, tökmag, stb.

Ezt követően sütőpapíron kanállal vékonyan szétkenem és mehet is be a sütőbe.
Kb. 180 fok, kb. 20 perc - figyelni kell, hogy jól megsüljön, de ne égjen meg.
Amikor megsült, azonnal lapjára állítjuk és úgy hűtjük, hogy ne puhuljon vissza hűlés közben.

Sok örömteli pillanatban megsütött és elrágcsált kovászos ropit kívánok!