Ugye, ugye, nem bírtam én ezzel sokáig várni...

Eltekintenék a hatásvadász elemektől, és még csak a csokis krémnél vagyok, de mégsem megy: egy újabb csodát jelenthetek be.

Na, kezdjük az uncsi résznél: a tészta, ami azért szintén nem annyira uncsi, dehát amikor ott van mellette egy OLYAN csokikrém, akkor nincs könnyű dolga.

Kell hozzá

• 10 dkg fehér csokoládé 
• 4 dkg vaj 
• 1 tojás 
• 4 ek (evőkanál) kristálycukor 
• fél zacsi bourbon vaníliás cukor 
• 5 ek liszt 
• 1 citrom héja

Kéne még mandula, de azt tegnap megettem és mégsem volt több itthon - így elhagyható. Persze, ha van, akkor egy jó marékkal mehet bele, összetörve.

1. Menet

Vaj és csoki összeolvaszt gőzön. Én ezt macerás munkafolyamatnak gondoltam régen, de nem az! Ha engem nem tart vissza... Amíg olvadozik, addig - ebben a sorrendben - tojás, cukor, liszt, sütőpor, citromhéj, csipet só összekutyul. Nem kell, hogy összeálljon fullosan, mert majd az olvasztott dolgokkal lesz klassz kis massza. Ha minden benne, akkor mehet a sütőbe, 180-on, 20-25 perc. Jól felpuffad, jól összeesik, jó tömény lesz. Ez nem baj, mert a krém meg lááágy.

Krém

• 10 dkg tejcsoki (lehet ét, de nem nekem)
• 250 dkg mascarpone
• 1 ek rendes kakaó (nem cukrozott)
• 3 ek cukor
• 100 ml tejszín

2. Menet

Olvaszt gőzön a csoki és egy ek mascarpone.

Addig a másik fele a cukorral, tejszínnel, kakaóval összekever, majd beleborít az olvasztott cucc. Gyakorlatilag kész.

Megsült a tészta, picit hűt, rá a krém, nálam a show-elem annyi volt, hogy reszeltem rá barna és fehércsokit. Dekor ötleteket szívesen fogadok!

Na, megyek, megpróbálom kitálalni, bár szerintem még nem állt össze, de én meg nem bírok várni.

Szóval, így jár, aki türelmetlen. Nem mondom meg hogyan néz ki úgy, hogy még nem szilárdult meg a krém. Tehát gyakorlatilag mit látunk? Egy hurkát, amit beterít némi barna szmötyi. Lefotóztam, de már a nyers-tökös süti miatt is érthetetlen :) kritikákat kaptam, így nem tetézem. Ellenben az íze a kanapéhoz paszírozott!!

Kicsit izgulok, hogy nem köt meg rendesen a krém, de legalább visszatérhetünk az eredeti koncepcióhoz, vagyis, hogy ehető, vagy sem...

Mondjuk ehetőnek eléggé az, de kiskanállal, becsukott szemmel fogyasztható, vagy idegenek előtt is vállalható??

Nos, ez holnap kiderül. Én hiszek benne - remélem ez elegendő... 

...és elegendő - íme: