Nagyon szomorúan nézegettem mostanában a kis gasztronaplómat - egészen elszomorító volt, hogy gyári majonézt és kecsöpöt tuningoltam már kínomban, mert sem időm, de inkább energiám sem volt már arra, hogy jól érezzem magam. Aztán csak feltettem ezeket is, mert jó ötlet és nagyot lehet vele villantani egy vendégségben, vagy egy elfoglalt hétköznap este. Mert miért ne lehetne néha elfogadni azt, amit készen kapunk.
Na de evezzünk végre új vizekre, megcsináltam gyorsan még az utolsó két böjti kaját: újkrumpli zöldhagymás tejfölös túróval és zöldségpörkölt most brokkolival, kelbimbóval és gombával, köretként gombás tortellinivel. Ezekről már korábban volt szó, ezért csak a fotókat mutatom, mert szépek. Végre fények és napsütés. Ennek jegyében még egy kis nyarat is teszek mellé: fagyi és már egészen ízes gyümölcs.
Ami az igazán extra volt az ünnepi hétvégében: az eddigi legkellemesebb vacsorám, ami saját kézzel fogott halacska a vízparton előkészítve és kisütve. Életem első pecázása és életem első halfogása és életem legjobb társasága ebben az élményben (is). A dolgok változnak: mostmár egy ilyen nap bír levenni a lábamról. Vagy lehet, hogy régen is így lett volna, csak nem adtam teret - nemtudni.
Ezt a peca dolgot éppen nekem találták ki: víz, napsütés, vízben hűtott pálinka és relaxálásba oltott izgalom. Azt gondoltam először, hogy majd elnapozgatok, de aztán rákaptam a halvadászatra és nem tudtam levenni a szemem a pecabotról. Próbáltam összeolvadni vele, hogy a legkisebb rezdülésből is érezzem, hogy halacska van a másik végén. Egyet sikerült, aztán persze szerettem volna még, de elengedtem ezt a dolgot, örültem, hogy egyáltalán sikerült életem első halát megfogni.
Itt gyorsan rögzíteném a mai napi tanulságot: meg kell tanulni a kis lépések művészetét (ld. alább).
De még nincs vége, sőt, a Húsvéttal új élet kezdődik, amit már évek óta alapozok, de most jött el az idő: a magam ura leszek, csak a mozgás és a saját dolgok! Több idő magamra, azokra, akik fontosak, a tanításra, a főzésre - vagyis az élet/em/re!
Mert a mai napi tanulság kettő: "Nem földi javakat gyűjtögetni jöttél ide."
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Saint-Exupéry: A kis lépések mûvészete
Nem csodákat és látomásokat kérek Uram, hanem erõt a hétköznapokhoz.
Taníts meg engem a kis lépések mûvészetére.
Tégy engem leleményessé és találékonnyá, hogy a mindennapok sokféleségében és kuszaságában a kellõ idõben jegyezzem le azokat a felismeréseket és tapasztalatokat, amelyek megérintettek.
Add, hogy jól osszam be az idõmet.
Ajándékozz meg kifinomult érzékkel, hogy fel tudjam ismerni, mi az elsõrendû és mi a másodrendû.
Engedd belátnom, hogy az álmok nem segítenek át sem a múlton, sem a jövõn.
Segíts nekem, hogy a soron következõ tennivalómat a lehetõ legjobban cselekedjem és a jelen órát a legfontosabbnak tekintsem.
Õrizz meg attól a naív hittõl, hogy az élet dolgai zökkenõmentesek.
Ajándékozz meg a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, csapások, kudarcok és visszaesések az élet természetes velejárói, amelyek által növekszünk és érlelõdünk.
Emlékeztess arra, hogy a szív gyakran fellázad az értelem ellen.
Küldj hozzám a kellõ pillanatban valakit, akinek van bátorsága az igazságot megmondani nekem.
Te tudod azt, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra.
Add, hogy az élet e legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékában növekedjek.
Adj nekem olyan képzelõerõt, ami ahhoz szükséges, hogy egy kis csomagocska jóságot szavak kíséretében vagy azok nélkül a megfelelõ helyen és pillanatban tegyek le.
Tégy engem olyan emberré, aki a tenger mélyébe is leérõ hajóhoz hasonlít, hogy azokat is elérhessem, akik lent vannak.
Ne add meg nekem azt, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van.
Taníts meg engem a kis lépések mûvészetére.
