Tegnap hullafáradtan, de felpörögve a boldogságtól nekiálltam vacsorát csinálni. Annyira voltam csak összeszedett/len, hogy kitaláltam, hogy hideg vacsi lesz, sajtok, meg minden, meg is vásároltam, büszke is voltam magamra. De aztán felülkerekedett rajtam a denemááár érzés és persze először kitaláltam, hogy oké, csak egy jó tojáslevest, aztán persze lett még mellé marhahúsos gnocchi, amiben normál körülmények között istencsászár vagyok. Csak nem lelkes zombi üzemmódban.
Na, szóval az ámokfutás vége az lett, hogy a tojáslevest római köménnyel csináltam, mert nem volt rendes. Gondoltam, ha már így vagyunk, akkor legyen indiai és tettem bele még egy kis curry-t is. A frissen beszerzett csabai vastagkóbi karikát már csak végső elkeseredésemben tettem bele, hogy ha már tojásleves nem lehet, legalább valami ízes valami legyen. Íze az mondjuk lett, elég intenzív.
A gnocchi meg.. még a múltkori szívás gombócból mentettem nudlikat, így az okés volt. Csak kicsit összeragadt, így nem csináltam sztárfotót, amit most már bánok, mert egy párat azért csak kikozmetikázhattam volna, de nem, nem csalok! Vállalom, hogy tegnap az esztétika nem játszott - legalábbis kaja szempontjából.
De a szósz - leszámítva, hogy elsóztam - azért jó lett, úgyhogy mondom.
- 20 dkg darált marhacomb
- 2 ek magos mustár
- 1,5 dl főzőtejszín
- 1/2 fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- pár vékony karika (csípős) zöldpaprika
- a titkos hozzávaló egy 1/2 teáskanálnyi Marmite
- só, bors
Szokásos sorrend: olaj, hagymák, bors, Marmite, mustár, husi összepárol. Aztán amikor szinte kész, bele a tejszín, azzal kicsit még összecimbiztetni és a legvégén bele a friss paprikát. És kész is.
Na, szép-gnocchi-s képlopás közben találtam egy állatjó oldalt, melyet egy római lélektársam ír! Ha akar valaki csodát látni (csokis ravioli, epres rizotto), érdemes elmerülni benne.
