Na, hát koncepcióváltás történt, úgy néz ki, a vesztesekre mentem rá, illetve mindenki veszített, akit győztesként akartam látni - először az olaszok, aztán a portugálok. A spanyolokban azért még bízom - örök optimista vagyok.

Szóval a csirke - olvasgattam a neten, és ezt szűrtem le belőle.

Vettem két jófajta tanyasi csirkecombot (Kaisersben van ilyen pakk és elégedett vagyok vele), csináltam nekik csilis-fokhagymás-borsos pácot (+ só és olívaolaj). Ebben mártóztak meg egészen addig, amíg megcsináltam a spontán köretet (saját fejlesztés), ami pirított rozskenyér kocka lett sült paradicsommal.

Megsütöttem egy kis olívaolajon 10 szem koktélparadicsomot negyedelve, egy negyed fej kockára vágott hagymán egy kis sóval. Serpenyőből ki, helyére 4 szelet kockára vágott, elég masszívan rozsos kenyér ment. Az is megpirult, majd összekeveredett a paradicsommal. Aki szereti beletúrni az utolsó falat kenyeret a paradicsom levébe, illetve a paradicsomos bruschetta-t, ami ugyenezen az elven működik, az ezt is imádni fogja.

Helyére csúszott a bepácolt csirkecomb (csak annyit volt pácban, amíg a köret elkészült, de persze minél többet van benne, annál jobb), amit felöntöttem 1 dl száraz fehérborral és jó fél órán keresztül puhítottam őket. 

Aztán kivettem, a helyére tettem 2 evőkanál vajat és belefacsartam egy citrom levét. Ez lett a szmötyi a csípős-fokhagymás csirkére. Egyszerűen hibátlan lett, és csak egy serpenyőt koszoltam, amit azért jelentős eredménynek tudok elkönyvelni egy fárasztó és nyűgös hétköznap után.

Mai napi tanulság: mindig minden megjavul a főzéssel! Ha más nem is történik, legalább elmerülhetsz az ízekben, de biztosan állíthatom, hogy ez a minimum. És meg is tudom magyarázni - mint mindent -, viszont inkább mutatom a vacsit, mert megérdemli.

Csípős-savanyú, ropogós-puha, vagyis minden ott van benne, ami egy kajában, egy tányéron lehetséges és finom.

Ui.: gyorsítósáv - Dorot kockára fagyasztott cuccok (esetünkben 1 kocka csili és 2 kocka fokhagyma). A csili szégyenlős, nem mutatja meg az arcát.