Gyorsan egy kis vidámságot, mert sose kelek fel...
Ma egész nap csak feküdtem, seeeemmi kedvem nem volt semmihez.
Nem volt ez rossz, meg kellett is eléggé, megint túlpörgés volt.
Viszont mégis kell azért így a nap végére egy kis dopping, mielőtt útnak indulok.
Időm nem sok, így muffin.
Azt tudtam csak, hogy diót és baracklekvárt akarok + hogy egészen biztosan sikerüljön a küldetése, elrejtettem mindegyikben egy fél kocka fehér csokit és leálcáztam a helyét még egy kiskanál baracklekvárral, íme, mutatom:
Hozzávalók
- 2 tojás
- 3-4 ek cukor (5 ment bele és bazi édes lett...)
- 6 dkg olvasztott vaj
- 3 marék darált dió
- 1 teáskanál sütőpor
- 6 ek liszt
- 5 ek baracklekvár
+ 6 kocka fehércsoki
+ tetejére még lekvár
A megadott hozzávalók, a megadott sorrendben összekever, felhabosít.
Szétosztjuk a formákban, belecsempésszük a fél kocka fehércsokit, eltüntetjük a nyomokat a baracklekvárral, és várunk, várunk, várakozunk... A szokásos 20 percet, amíg Ők sütkéreznek a 180 fokban.
Mai napi tanulság:
"Egy atombomba elronthatja az egész napod" (HS7), de egy muffin meg megjavíthatja. Főleg, ha miután feloldódott Benned, Te meg Benne, és útnak indulsz, egyszerre esik az eső, szikrázik a nap, és Te meg csak mosolyogsz bele a világba még úgy is, hogy amúgy kicsit sem volna hozzá kedved.
Ui.: a diós sütik nem fotogének, vagy csak akkor sütök diós sütit, amikor beszomorodom és nem tudok fotózni?...
