"Fel a fejjel" diós süti
Na, hát nincs semmiféle extra probléma, leszámítva, hogy kicsit összekülönböztünk végtelenül okos és bölcs testemmel.
Én azt terveztem erre a Húsvétra - lezárandó a böjti időszakot -, hogy megváltom a világot, körbesétálom otthon a múltam, megnézem a régi helyeket, és újjávarázsolom a lakást, hogy a jelenemmel is foglalatoskodjam.
Nos, erre Ő azt mondta, hogy gondolkodó sarok, hogy fekszel, de most, de végig, de nem mozdulsz. Ha jó gyerek leszel, és nem kelsz fel, akkor az orrod helyett csak a könnyed fog ömleni, mert azért mindent nem úszhatsz meg. És hogy egészen biztosan ne keménykedj, gyártok pár hepreszt az orcádra és haha, úgyis vagy Te olyan hiú, hogy ezzel aztán végképp a nem teszed ki a lábad az utcára, max, ha az életed múlik rajta.
Klassz.
Kárpótlásul azért jött egy jó sütiötletet, de nem mondom, hogy megenyhültem. Hallod?? Na jó, kicsit. Na jó, eléggé. De így, hogy elkészült én meg hullára fáradtam, újra csak azt mondom, hogy nincs igazság!!
Na mindegy, ez már innen a mi ügyünk, azért a sütit megosztom, mert az tényleg jófajta lett.
Kell hozzá:
2 db tojás
80 g olvasztott vaj
5 marék dió
6 ek cukor
6 ek dkg liszt
1 cs vaníliás cukor
1 csésze sárgabarack lekvár
fél teáskanál sütőpor
Vesszük a diót, 3 maréknyit ledarálunk, 2 maréknyit megmozsarazunk.
Szétválasztjuk a tojást, a fehérjét felhabosítjuk, bele 2 ek cukor, 1 ek liszt és a darált dió. Félre, ez lesz a tető.
A sárgát összekeverjük az olvasztott vajjal, fél dl vízzel, majd belemegy a liszt, sütőpor vaníliás cukor és a mozsarazott dió.
Vesszük a kis tepsinket (megnéztem, 20 cm átmérővel rendelkezik), sütőpapír/vajazás, aztán bele a tojássárgás rész. Elősüt 200 fokon 10 percig.
Ha letelt az időnk, beborítjuk sárgabarack lekvárral, majd ráadagoljuk a fehérjés részt. Ezen a ponton kicsit megijedtem, mert elkezdett összekeverdeni-csúszkálni a lekvárral, de no para, teljesen szükségtelen, nem baj, ha összekeveredik, szép lesz finom lesz és nagyon diós és nagyon lekváros és hmmm, ilyesmire vágytam elég régóta.
Szóval még 10 percet 180 fokon és kivesszük és még lehet mellé egy kis lekvár, de ha nem, akkor is jó kis cucc ez mindenhogyan.
Mai napi tanulság:
Veszíteni tudni kell.
...de a másik kéz mindig ad! bár néha ütnék akkorát arra, amelyik elvesz... :)
A fotó sem sikerült, mert ennél azért sokkal szebb lett.
