Mivel itt a tavasz és én meg nem akarok lemaradni róla, viszonylag keveset vagyok a konyhában/lakásban, annál többet viszont a szabadban – hű paripámmal (bicó) járjuk a világot. Mondjuk a sütifőzi is hiányzik eléggé.
Na mindegy, ez csak az újdonság varázsa, mert már készülődik pár dolog a fejemben, amit ki kellene próbálni. Pl. a böjt végét megünnepelendő meleg töpörtyűs pogesz. A friss, ropogós libatepertő már ott epekedik értem a hűtőben. Megjegyzem, kölcsönös a vonzalom.
Visszatérve főszereplőinkre: a bodza még egy kicsit ugyan odébb van, DE a medvehagymáról meg nehogy lecsússzunk! Úgyhogy azzal is kezdem.
Pirítósra (vagy tésztára, mondjuk egy kis paradicsommal) való medvehagyma krém és egyéb tartósítási módozatok
1. Szerezz medvehagymát!!! – mondom elsősorban magamnak… Tavaly sikerült vennem egy szép nagy csomagot és átvészeltem vele a telet, a legkiválóbb titkos hozzávaló, ha semmi más nem jut éppen az ember eszébe – lásd zöldbableves.
2. Kencekészítés: én úgy fogtam neki az egész hadműveletnek, hogy vettem egy literes befőttes üveget, megtömtem háromnegyedig a medvehagymával, majd úgy 1,5 dl olívaolajat öntöttem rá és összebotmixereltem. Álomszép (vagy ijesztő?..) zöld trutyi lett a végeredmény.
Aztán jönnek a magok: én tettem bele szezámkát, tökmagot, fenyőmagot és egy kis mákot (ebből inkább kevesebbet), mindből kb. 1-2 evőkanállal. Természetesen bármilyen mag használható – len, szotyi, amaránt, sőt én még el tudom képzelni dióval is. A lényeg, hogy összedarálni őket alaposan és összevegyíteni a zöld szörnyeteggel. Türelmesebbeknek/feszültebbeknek megoldás a mozsár is. Ha jól emlékszem, én mozsaraztam, de nem emlékszem, hogy akkor éppen türelmes, vagy feszült voltam, vagy csak nem volt kedvem előtúrni a darálót, vagy csak nem tudtam összetenni?
Fűszerezés gyanánt mehet bele só mindenképpen + én tettem bele egy kis friss bazsalikomot és petrezselymet. És készen is vagyunk. Lehet csinálni nagyobb adaggal, az olaj miatt eláll elég sokáig, de arra úgysem lesz ideje, mert annyira nagyon finom.
3. A maradék medvehagyma természetesen lefagyasztható (kis kockák, kis zacskókban – érdemes beadagolni, hogy ne kelljen elemi ösztönt játszani a szétválasztáskor), de én egy részét úgy tettem el, hogy összekockáztam és felöntöttem olívaolajjal. Ebből egyrészt lehet később kencét gyártani, vagy friss zöldséget megöntözni vele, vagy csak pirítóssal… Hogy nem szereztem még idén medvehagymát??? Kiadva heti feladatomnak.
Bodzaszörp
A tavaszi/nyári kedvencem, amit már készíteni is öröm – ahogy ott áznak a bodzavirágok a citrommal.. Idén üvegtálban fogom úsztatni őket, így ahányszor csak kinyitom a hűtőt, megmosolyogjuk egymást a gyönyörű virágokkal.
Tipp: egy teáskanál/üveg ezüst kolloiddal tartósítottam – és tartósítom a szörpöket/lekvárokat is.
A recept csak azért lesz ilyen pontos, mert nem én jegyeztem le.
A mennyiségek csak kiindulási pontok, igazából a virágmennyiség miatt kerestem meg a leírást.
Hozzávalók:
- 10 db tenyérnyi, teljesen kinyílt bodzavirág
- 1 nagy, lédús citrom
- 1 kg cukor, esetleg barnacukor, esetleg méz, esetleg ezek összevegyítve
- 2-4 l víz, ízlés szerint
Tegye a virágokat egy nagy befőttes üveg aljára, miután finoman lerázta róluk az apró bogarakat. A virágokat nem szabad lemosni, mert a szennyeződésekkel, rovarokkal együtt kimossuk az aromát adó virágport. Vágja a citromot egészen vékony szeletekre, és tegye a virágokra, majd a szeleteléskor kifolyt citrom levét is öntse rá. Az így előkészített virágokat öntse fel vízzel, majd, miután a szörpöt 1- 2 órán keresztül állni hagyta, szűrje át sűrű szűrőn. A szörp előnye, hogy akár azonnal is átszűrhető, ám aromásabb lesz, ha hagyja kicsit összeérni az ízeket. A frissítő hűtőszekrényben kitűnően tárolható.
Nem medvehagyma, nem bodza, de TAVASZ!!
