..így sajnos ritkul az itthoni és konyhai lét, de ettől a dolgok nem változnak, vagyis éljenek az ételek, a napsugárral édesített gyümölcsök és paradicsomok! A papucsok, a színes nyári ruháim, a mezítláb mászkálás, a hűvös víz, a meleg szél és a nyári záporok. Kicsit későn, de azért csak elkezdődik végre az én szívemben is.

Ennek jegyében következzenek az ígért szlovén finomságok! Bár akkor még a hegyipatakocska - amit szeltem én, a hős, a bátor -, még csak kb. 10 fokos volt, de úgy felfűtötte a halált megvető bátorságom, amivel leugrottam egy méretes nagy szikláról, egyenesen bele a vízbe, hogy még azt is elfeledtem mennyire félek. Az már kevésbé volt feledhető, hogy egészen egyedülálló módon vakítottam meg majdnem saját magam, de persze ez is csak én vagyok. Mert mindenki befogta az orrát ugrás előtt, ezért én is (bár gyerekkoromban sose - akkor még okos voltam), és a becsapódáskor a felcsúszó hüvelykujjam megnyomott valami ideget, ami után nem láttam rendesen vagy 5 percig. Pedig a víz alatt szerettem lenni, megállt az idő, nézelődtem a nagy türkíz nyugalomban, szerintem még levegőt is vettem. Mondták is, hogy igazán egy dolog van, ami veszélyes rám nézve és az nem a szikla, meg nem is a jéghideg víz, hanem saját magam. Ez nem kimondottan jó hír, de így van ez megszokva. Mindegy, azért még visszamennék, mondtam is, hogy összeszervezek egy nem-adrenalinfüggő paracsoportot és vigyenek le minket szépen lassan, békében. Mert amúgy gyönyörű a hely és bazi jó fejjel lefelé kilógni a raftingból és fordítva nézni a kékeket. A nyugodt szakaszokon persze.

Na de a kaják! A klasszik - csevapcsicsa - szeretjük!

Rájöttem, hogy nekem Szlovénia sokkal kedvesebb, mint Horvátország. Persze annyira nem, mint Itááália, sőt, éppen azért áll közelebb a szívemhez, mert közelebb van választott otthonomhoz, ami átjön az ételekben és minimálban ugyan, de az ottlétek hangulatában is. Így Szlovénia egy kellemes átmeneti állapot számomra.

 A kutya vacsorája helyett a kiscica ebédje.

Végül a vizuális csemege.