Na, hát ez nem lett gyenge kombináció, mert az még semmi, hogy csokis, meg vajas, meg mézes, de ugye még mindig rá vagyok kattanva a csokimázra, és kitaláltam, hogy kávés-csokis lesz, így még az is kell rá, ez alapvetés. Ráadásul a kis adag sütire rányomattam egy dupla adagot. Így kezdjük a reggelt szódabikarbónával, miután lenyomtam két kiskockát a széléből, ami extrán vajas, mert oda csúszott le, ami nem maradt meg a tetején.

Mai napi tanulság: nem érdemes több mázat csinálni, mint amennyi elolszlik a süti tetején, mivel a maradék úgyis lefolyik és kumulálódik a végeken, ami irdatlanul tömény lesz. Még nekem is.

Szóval az amúgy hiperfinom süti leírása, íme.

Szárazak egy kupacba be

• 10 dkb fehér liszt (én tönköly)
• 8 dkg teljes rozsliszt
• 1 tábla csoki kicsi kockákra vágva (nem viccelünk)
• 1 tk fahéj
• 1 ek cukrozatlan kakaópor
• 1/2 zacsi sütőpor

Nedvesek a másik kupacba be, ebben a sorrendbe elkeverni

• 10 dkg vaj olvasztva
• 4 ek méz
• 1 tojás
• 1 dl víz

Aztán összeeresztjük az egészet, jól kikeverjük és megy a papíros tepsibe be.

Amíg 180 fokon 15 percig sül, addig gyorsan összedobjuk a mázat, ami nem falánk mércével (=optimális):

• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 2 ek cukrozott kapucsínópor (vagy két zacsi az előre kiszereltből, vagy 1 ek a cukrozatlanból)
• 1/2 ek nem cukrozott kakaópor

Összemelegítés, félretevés, meleg sütire ráöntés.

Utolsó lépés: edények mosogatása újjal, szigorúan! Mindez persze este 10-es kezdéssel, mert olyan korán nem fekszem le és mit csinálhatnék az üres 1 órámban? Precízen végiggondoltam: könyvön/filmen elalszom, trambulinozni (ez még mozgatott valamiért) nincs erőm, netezni nem akarok, tv-t bámulni nem akarok, szóval semmi más opció nincsen, mint a sütés. Nekem. És ahányszor legörgetem ezt az oldalt, elégedettség tölt el. Szeretem nézni a kis gasztronaplómat.