A családi asztal csipegetős szekciója

Ezt a mézes pusziból készült kosarat egy kollegám anyukája alkotta. Én nem tudtam betelni vele. 

Aztán még nem sokkal karácsony előtt egy hihetetlen dolgot vittem véghez: alapok nélkül (mint pl. tepsi), vagyis egészen minimál lehetőségek közé szorítva sütöttem születésnapi gyümölcstortát. A körülményekhez képest finom volt és nem is nézett ki rosszul. Csokis (igazi csoki - stílusosan csokimiki olvasztva) vajas tészta volt az alap, jénaiban sütöttem meg. Kreativitásom határtalan: a tetejét kibéleltem alufóliával, abba simiztem bele a tésztát és a jénai aljával préseltem sütés közben, hogy szép egyenletesen kialakuljon a "pakolós" része. Aztán szerencsére volt otthon puding, sőt még tortabevonó zselé is, plusz némi aszott banán, így született meg a minimál torta, csurig töltve szeretettel. Mécsesből faragtam bele gyertyát.

Közben most rájöttem, hogy végülis alapanyagokkal jól álltam, csak eszközökkel nem. Milyen jó, hogy a lustaságom miatt döbbenetes találékonyságra tettem szert az évek alatt, ugyeugye?

 Mert a tél mégis jó és szép.