Egyvalami hiányzott az elmúlt hetek pörgéséből, de az nagyon: a nyugalom és a főzés. Így nekifogtam - legalábbis a főzés részének. Vegyes érzésekkel, de nagy izgalommal és jó szokásomhoz híven versenyben az idővel, mert volt 1 órám szumma. Vannak azért itt rejtett tartalékok, ha sietni akarok, ugyeugye.

Szóval már a múlt héten gondolkodtam egy ilyen aszús cuccban, mert borospincézés volt előtte hétvégén nővérkénél, erről külön beszámolót is teszek majd fel, de csak fotósat, mert szerettem. Szóóóóval hibátlan aszút sikerült letüdőznöm egyenesen a hordóból + másik tesó említette, hogy milyen klassz kis aszús libamájat lehetne ebből, éééés már pörögtem is rá a témára.

Na, de hát arról persze nem volt szó, hogy az aszúban csak pácolni kell, és napokig. Semmi esetre sem percekig és ez nem volt jó hír számomra, így aztán kézbe/fejbe kellett vennem a dolgokat, így született meg az alábbi fúzió: nem libamáj, hanem kacsa (nem értem, mert éppen ugyanúgy nézett ki külsőre is és árfekvésben is), és nem az pácolódott aszúban, hanem az alma párolódott abban benne fincsire. És kell bele a csípős, marni kell... na, de ezt majd a részletekben.

Sült kacsamáj

Májacska megpróbál kierezni. Legalábbis mondják a nagyok, hogy ezt márpedig meg kell tenni, és próbálkoztam is ezerrel (magamhoz képest), de persze, hogy maradt még benne. Viszont nem ebbe szakadt bele a szívem, így nem fogom ezt a kérdést túlparázni a jövőben.

Aztán rá só, bors, újhagyma darabok (lila) és egy kis őrölt csili. Csak minimál zsír kezdő csomagnak, mert utána annyit dolgoz ki magából, amennyit én elképzelni sem tudtam! Majdnem alulméreteztem a tálat! Szóval 25 percet puhítgattam fólia alatt és még egyszer ennyit megszurkálás után pucéran. És kész. Zsírt átszűrtem, mert kicsit megégett a hagyma, de így, letisztítva isteni zsíros deszkák várnak rám a közeljövőben!

Aszúban párolt csilis alma

Almákat meghámoz (3db), félbevág, kicsumáz és egészen vékonyan felszeletel. Közben már olvadhat is a vaj (2-3 dkg) és bele 1/2 dl jó kis édes aszú. Aztán alma is bele. Aztán kóstolás után még 2 ek cukor és egész fahéj. Nekem ilyen kicsi darabok voltak, 1 cm körüliek, abból 4-et dobtam bele, majd a végén szépen egyben ki is halásztam. Ebbe most jobb volt így, mint őrölve, mert nem akartam, hogy minden egyéb ízt lenyúljon.

Aztán gondoltam egy nagyot és merészet, és ha már van olyan, hogy csatni, akkor ez most olyan lesz! Beledobtam egy fél Dorot típusú csilikockát.

És elkészült, és megkóstol a májjal és pfffff, mint a Parfüm c. filmben, amikor Dustin Hoffman beleszagol a főhös által készített parfümbe - repültem én 7 határon át (ez itt a videó helye, mert meg kell keresnem).

Sejtettem, hogy egyéb köretre nem lesz időm, így megvettem a leggusztább barna bagettszerűséget és jól is volt ez így. Nem kell mindent túlspirázni.

Mai napi tanulság: jó dolgokból további jó dolgok születnek némi odafigyeléssel. Nem tudom mi okom van rá, de örök optimista vagyok.