Elérkezett a 2. nap, amikor is megmutatnám először az ilyen volt-ilyen lett fotókat, mert az ütős.
Na, hát alap, hogy még a gulyásnál is jobbat akartam. Sajnos kiderült, hogy a frankfurti leves nem a kedvenc (azért szerencsére nem maradt a nyakunkon :), de eléggé korlátok között voltak az alapanyag lehetőségek, mert volt ugyan előre pácolt tescos husi, de nem akartam volna senkit megmérgezni - kiindulva a tegnapi marhából, így bevállaltam a császármorzsát.
Azt gondoltam, hogy a palacsinta a szívás ennyi embernek, de nem. Az a császármorzsa - most mondom mindenkinek, amíg nem késő. De vasárnapra megérkezett a friss erő, többek között a Sziszterek személyében (mondtam már, hogy szeretem a családom?) és pörögtek, mint a veszedelem. Szerencsére a cseréprakás jól haladt, így többen jelentkeztek konyhai szolgálatra, így csak lett smaaaarni is, meg palacsinta is, mert Angéla, a hivatalos fotós is beállt a a serpenyők mögé, majd még Ancsi is.
Császármorzsa rögtönzés:
4 tojás, 3 cs vaníliás cukor, kb. 10 dkg kristálycukor, kb. 3/4 kg liszt, szóda, só.
Először a tojások a cukrokkal, aztán liszt, aztán tej, aztán liszt, aztán tej, aztán higításképpen egy kis szóda. Nemtom hogy csinálják amúgy, én így csináltam. Az állag a lényeg: épphogy folyós palacsinta tészta, aztán serpenyőbe be, olajjal szétcsapatni és addig masszírozni, amíg morzsa lesz belőle. Nem adja magát könnyen, ez mondjuk becsülendő. A technika kialakul a 3. adag után: miután leszakadt a karod, az elme kikapcsol és bekapcsol a túlélés ösztöne. Az a lényeg, hogy folyamatosan darabolni, forgatni, aprítani. Feszkólevezetés a javából.
Szintén mutatnék egy ilyen volt-ilyen lett sorozatot.
Frankfurti leves emlékezetből 15 főre
- 1 fej kelkáposzta
- 4 nagy krumpli
- 2 nagy hagyma
- 4 nagy sárga és 2 kicsi fehér répa
- 1 zeller (mindenki utálta rajtam kívül, így már csak 2 felé nyestem)
- sok virsli
- 1 liter tejföl
- 3 gerezd fokhagyma
- só, bors, majoranna, Pista lö erős. most kevesebb, mint a gulyásba, csak 1 evőkanál
Itt csak, miután NagyTesó összedarabolt mindent (kösziköszi!!) szépen sorban olaj, hagyma, zöldségek, a végén pedig a tejföl egy kis liszttel összekavarva. A fotón csak a zöldségek magukban.
És végül a Tetőfedő Akciócsoport ebédel.
Fárasztó volt, de a sok értelmetlen dologgal szemben, ennek volt: Szandinak félig lett tető a feje fölött (a másik fele még hátravan, de az már pikkpakk meglesz..), én pedig jó emberek között voltam, jó időben, jó helyen.
