Hétvégén társadalmi munka céljából Lovasberénybe helyeztük magunkat.
Most az jutott még először eszembe, hogy tényleg minden viszonyítás kérdése... máskor simán kipurcantam attól, hogy tizen x embernek kell főznöm, most meg ez semmi nem volt ahhoz képest, amit Ők csináltak: a tetőn nyomták egész nap, így még én is éreztem magamban annyi erőt, hogy beálljak cserepet pakolni az ebéd és vacsikészítés között.
Persze nem kérdés, hogy még mindig a konyhai szolgálatot preferálom, mert bazira tuningol az érzés, hogy finomat készítsek - jó embereknek.
Szóval első nap gulyás volt a menü - 11 főre az alábbiak szerint készült.
Eredetileg úgy szerettem volna, hogy legyen benne
- 1 kg marha lábszár
- 1 kg sertéscomb
- 1 kg marha vagy sertéscsont
A Tesco gazdaságos, előre csomagolt pakkoknak köszönhetően a kutyák isteni marhapörit esznek majd, nekünk viszont maradt a csont és a sertéshusi. Szóval a hússal óvatosan! Szabályosan megmarta az orromat, amikor beleszagoltam.
Így lett benne sok zöldség:
- 2,5 kg krumpli
- 8 szál sárgarépa
- 1 zeller
- 5 szál fehérrépa
- 4 fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
Fűszerként pedig kömény, babér, zellerzöld apróra vágva, petrezselyem, só, bors, piros paprika, Erős Pista.
Mivel kicsit megcsúsztunk az érkezéssel (aki még nem ment körbe a Pestet elkerülő körgyűrűn, annak mondom, hogy az maga A Végtelen Út...), sietnem kellett, így gyorsan összedaraboltam hagymát, húst, és már ment is a bográcsba. Pirítás + fűszerek + 1,5 liter víz.
Aztán a krumplit is megpucoltam, daraboltam és az is borult a bográcsba és ahhoz is töltöttem még 1,5 liter vizet. Nem, nem lettem ennyire precíz 1 hétvége alatt, csak bevásárolólistát készítettem, mivel nem én vásároltam + a vizet üvegben hordtam ki.
Na, aztán nekiestem a zöldségeknek, azok is belemásztak, kicsit még igazítottam a fűszerezésen és úgy döntöttem, hogy kell bele csipetkét is tennem, így 2 tojás + annyi liszt, amennyit felvesz, meg egy kis só és már csipegettük is. Ebben szerencsére lett segítségem. Kiskoromban még megkajáltam, hogy ez egy imádnivaló dolog, de mostmár nem teljesen így gondolom. Bár tésztát túrni még most is szeretek. Na, még víz, még Pista, és bele a csipetke.
Résen kell lenni, mert pillanatok alatt összeáll egy nagy gombóccá, szóval szét kell/ett választani őket, pedig a tányérban még jól voltak.
Hát így lett az isteni gulyás csipetkével és kevés hússal a szombati ebéd. Szerettük. Én pedig szerettem ott, Nekik főzni.
