Először is kezdjük a mai napi tanulsággal, mert indulás előtt találtam egy nagyon olyat, amilyennek egy napi tanulságnak lennie kell. És ami igaz az utazásra, de még igazabb a hétköznapokra.
"Ha elszalasztottad a hajnalt, nem baj. Holnap csinálok Neked újat."
De vissza az időben és sajnos már térben is... nem tehetek róla, minél többet vagyok Olaszországban, annál jobban szeretem. Tudom, az ott élők nagy része is elvágyódik, meg kívülről minden szép, de akkoris, egészen az alapok működnek ott máshogyan. És mivel ezek az alapok képezik az én alapomat is, én ezt mindig megérzem és mindig nehéz otthagyni. De legalább ott voltam, megint!!!
Kicsit későn kezdődött a ráhangolódás az útra, de annál intenzívebb volt bizony az!! Előző nap a kocsiban hazafelé fennhangon a "Róóma, Róóóma, Náápoli amoooreeemiiiióóóó" részt tartalmazó dal, ezen egy sorának óbégatása. Hangosan. Sokszor. Konkrétan folyamatosan… Na jó, a boltban csak magamban, de persze közben fej jobbra-balra billeget és bajusz alatt mosolyog, és a hangom, de komolyan mondom, de egyre szebb, főleg a magamban énekelős résznél! Ezt egyfajta előrelépésnek könyvelem el.
Persze maradjunk a témánál!!
Az első napi menü - ígéretem szerint lejegyezve!
Reggelire saját készítésű szendó – ez egy olyan régi, gyerekkori szokás. Ha kirándulás, akkor szendvics. Igaz, akkor nem öblítettem még le pálinkával... vagyis nem előzte be... hajnalban, úton a repcsitér felé... (Köszönet Szandikának ezért – is!) Szóval reggelire körtepálinka + szendó – ez mégiscsak így korrekt. És finom. És olyan könnyebb, szárazabb, lágyabb érzés...
Utazikutazikutazik… aztán megérkezik!!!! Jó idő, de szemerkél az eső… de csak az első kapucccsííínó elfogyasztásáig, mert aztán felragyog az én kis saját, belső működtetésű napocskám ott, helyben, a capri-i kikötőben... hazaértem... aztán busz, szálloda... aztán ebédet! De most!!!
Hát persze, előszezonban, Olaszországban... mert az úgy megy. Megyünk, megyünk, jó kis trattoriat akarunk... jót akarunk.. ENNI AKARUNK!!!
Útközben cukrászda, nyitva, megváltás!!!
1 db mogyorókrémes-krémes (szerű), de nem az a kis sápadt, ízetlen tésztás, hanem a barnán ropogósra sült... pici, gusztusos és áááááá de bazi finom! Meg egy kis csörögefánk, ha már farsang van. Na, ezzel túlélek.
Végül ajánlottak egy helyet, ami állítólag nem jó, de legalább nyitva van. Gondoltam, úgyis pizza + saláta lesz a menü, hiszen ez jön a kapuccsínóó után a kívánságlistán a sorban. Kérj és kapsz! A szokásos kis insalata mista-n van egy jó nagy adag mozzarella. Ennek örülök. Mivel mindennek örülök, ami ehető! A pizza nekem tutti. A szélére már borítom is az olíva olajat és mártom bele a salátába. Valami szalámisnak mondták a pizzát, de ezek rajta valami darált hús darabok, meg friss paradicsom, szóval rendben is vagyunk. Még a szokásos pohár vörösbor mellé és felkenődik az arcomra az elégedettség.
Sétasétaséta, pizzahas (szinte kocka, csak kerek) húz magával, úgyhogy estére csak egy kis (remélhetőleg helyben termett) narancs és mandarin.
Fotót nem tudok prezentálni, mert nem volt egy hangulatos hely ez a Barbarossa Pizzeria vagy Ristorante, vagy mi.
Meg tele volt valami csoporttal és nem volt alkalmam sztárfotót készíteni. Pedig a pizza pózolt... Meg a pincér is. Ő még énekelt is. Majdnem olyan jó hangja, volt, mint nekem, de nem jobb, mint a pizzanak!
A vacsit mégis tudom mutatni – eredeti környezetében, íme:
