Napraforgó kenyér/Kalács
Készült: 2009. november
Először is a recept:
Na, már rögtön a 3. alkalommal felrúgom a rendszert.
De ezt a show-t az élet írja, és az élet, vagyis Drága Uncsitesóm olyan receptet küldött nekem, ami kihívás elé állított – engem, aki az egyszerű, gyors és pepecsmentes (ezen tények ellenére mégis tökéletes kaják híve vagyok, lenyűgözött.
Naprafogós kenyér!!! Hallod, ez szép, ez virág, a virág én vagyok, nem lehet, hogy ne képezzem le magamat kenyér formájában!
Flowerpower!!!!!
Hát de, ezt most megcsinálom. A receptet (nem tudom kié az eredeti, de örök életemben hálás leszek érte) új dimenziókat nyitott meg – képbe jött az ESZTÉTIKA! Igen, éreztem valami furát mostanság magamon, hogy szépítgetek, formázgatok, tálalok… fura, éreztem, hogy valami nem stimmel, de hogy egy komplett kaját erre építsek... Lehet, éjszaka megint elvittek az ufók és újfent kimosták az agyam.
Szóval ez a mai nap rendhagyó lesz, mert itt nem az a kérdés, hogy ehető -e. Bár jut eszembe, az is, mert nem én lettem volna, ha mindent szó szerint csinálok… Szóval az alaprecept sós, vagy semleges, szóval viszonylag egyszerű kenyértésztaszerűség (hiszen a neve is kenyér), de mivel én ezt holnap a kollégáknak (meg sem érdemelik :) szállítom be a reggeli kávé mellé, édesre kellett csinálnom. Így ment bele a tésztába 10 dkg cukor, 2 cs. vaníliás cukor és mondjuk fél mokkáskanál fahéj.
Tehát a mai kérdés (ehetőnek biztos ehető lesz, azért azt gondolom), hanem az, hogy szép lesz -e? Hogy lesz -e olyan gyönyörű, mint a receptben? Hogy meg tudom -e csinálni... Hogy nem mérek, nem szöszölök, bár hozzá kell tennem, magamhoz képest meglepően fószogadó (id. a Kettő éves Ördögtől) leszek/voltam.
Vágjunk bele.
(Amúgy izgulok, mert éppen most sül és persze volt egy kis bakim. Basszus jön az illata... atyaég... a legfinomabb illat a világon!)
Amivel megtévesztett a recept (aszonta könnyű és gyors lesz!.... Anyu, azt mondtad, hogy a gólya hozza!:) ) Na, szóval az volt, hogy a tészta kenyérsütőben készre megoldja magát. És ezen a ponton engem megvett! Hiszen a kész tésztát pikk-pakk napraforgóra origamizom. Hát persze...... De ne szaladjunk előre.
Betesz a tésztánakvaló a gépbe, majd elhúz gerincet egyenesíteni.
Minimál izgalom, hogy hazaérkezvén a tészta fog ajtót nyitni, de kit érdekel, az azt jelenti megkelt. És igen! Ha nem is várt forró kakaóval az előszobában, de a kenyérsütő tetejét már feszegette. Itt jártam el az első törzsi táncot. Aztán szentírás elő.
Mivaaaaan? 5 réteg mindenből? Ez most kizárólag valami vicc lehet. Láttam én, hogy szép, de 1 darab kört nem tudok kinyújtani, nemhogy 10-et (2x5, merthogy kétsoros a kis köcsög napraforgó... mindezt este fél 10-kor? Pedig tanulnom kéne! Romantikáznom kéne a Edwarddal és Jacobbal… ez képtelenség).
Na, mindegy, tészta előállt, vágjunk bele. Szétválaszt, 5 egyenlő részre... remélem egyforma a két kezem, mert az a mérce párosával, aztán párokat egymással összehasonlítani. Zseniális vagyok. Mérleg? Ja, az a zodiákusom.
Aztán nyújtogatni a 22 cm-es köröket... ezt csak azért tudom, mert a Tupi nyújtó okosabb mint én és azon rá vannak rajzolva a méretek, szóval az első egy amőba. A második egy puzzle. Milyen forma? Aminek azonnal megtalálod a helyét, mert annyira nem közelít semmilyen megszokotthoz... Szép volt Sacka, csak így tovább....
STOP
Szép lesz ez valaha?
Hogyan lesznek ebből szétnyíló szirmocskák? Én értem, gyúrni, kenni, vágni... De nemtok kört, nemtok én már semmit.
Tovább!
Újabb ötösfogat - belső kör. Csinálom! Kemény vagyok! Rambó vagyok sodrófával.
Nincs ecsetem (bár egy pillanatra elgondolkodtam a dekopázsoson... Na jó, két pillanatig… na jó, még el is mostam. De nem azzal csináltam, becsszó), kézzel vajazok! Nem, nem is akarok ma lefeküdni.
És igen, gyerünk, jöhet a közepe. B+, nem volt az igazi a szemmértékem... olyan pici, hogy az apró :( Nem tölti ki a kört. Ez egy kis incifinci pötty, eddig nem fognak benyomulni a szirmok. Mindegy, így jár, aki csak a jegyében mérleg.
Mindegy széthúzzuk laposra, tojásozzunk, szórjunk magokkal. Középre mák, szélére szezám.
STOP
Adott egy nem sokkal rosszabb forma, mint a fotón, de a közepe... az lássuk be, satnya.
Tovább!
Sütőbe be.
Elkezdek írni. 10 perc letelik, sütőpapír le éééééés tadaaaaam!
GYÖNYÖHŰŰŰŰŰŰŰŰŰ!!! MESESZÉÉÉP!!!!
Már amennyire egy satnya közepű napraforgó az lehet. De az, nekem a legszebb napraforgó a világon!
A hülye 5 réteg... micsoda? Az a csoda? A vajon szétcsúszva nyíltak ki 10 rétegre. Álom ez a süti, egy álom.
Tán mindjárt örömkönnyeket ejtek? Igazán nem érdekel, mert ez az, ez az, ami fantasztikus... Még ha kicsit hibázol, akkor is gyönyörű és mindjárt megveszek, mert még nem kóstolhattam meg...
Még 3 perc! És nem érdekel, de ez a virág elhullajt egy szirmot, mire holnap beér velem a dolgozóba!
Értékelés:
Enyém gyönyörű virág, 100000 pont.
A recepthez képest 8 pont. Sajnos nem dudorodik ki a közepe, de megérte, hogy nem mértem! (Még most is hajtogatnék.)
Nincs titkos hozzávaló...
Vagyis van: az IDŐ. Nekem közel 1,5 óra volt onnan, hogy a tésztát kivettem a gépből, majd a kész csodát a sütőből. De megérte. Minden egyes perce! Sodrófás Rambó nyugovóra térhet, visszaváltozhat apró, kicsi, mosolygós napraforgóvá.
Tanulság a mai napra:
Néha lépj túl a saját (jellemzően vélt) korlátaidon, hogy megtaláld a rejtett tartalékaidat. Mindig vannak.
Ui.: és fincsiiiii. Megoldottam úgy, hogy a szirom alsó rétegét műtöttem le, hiszen az esztétika mégiscsak esztétika. Holnap gyalog megyek, és fedetlenül fogom körbehordani Őt a világban.
Jóéjt Édes kis Napraforgóm, álmodj szépeket és illatozz!!
