Kalandos kis napunk volt, de eszméletlen szép helyeken jártunk! Készen vagyok teljesen – eléggé sokféle szempontból..
Az jutott közben (már nem tudom miközben, de valami volt akkor, amikor ez eszembe jutott, az biztos… hogy én mennyire szeretek szabin lenni és minimális funkciókkal működni!) szóval az jutott eszembe (erre is eszembe jutott valami… :)) NA, hogy tulképpen esténként étkezési naplót vezetek és szeretem ezt a tevékenységet. Mert hogy is van ez? Az vagy, amit megeszel. Ha szereted, amit megeszel, akkor szereted magad. Tudtam, hogy az evés a kulcsa mindennek!!!
A reggeli
Az első étkezésünket a palazzo nyári kertjében költöttük el, ahonnan kellemes és megnyugtató kilátás nyílt a tengerre. Szikrázó napsütésben kezdtem meg a nem is evilági kapucsínóm szürcsölését, majd rátértem a frissen/helyben sütött zsemlére, melyet puha vajjal, sonkával, szalámival és sajttal borítottam be. Minden falatra emlékszem…
(Pause: böjt… következetlen lennék - amit magam sem szeretek – ,ha nem szólnék erről. Felfüggesztettem + korábban kezdtem. Aztán meg vannak dolgok, amik belül és csendben zajlanak akkor is, ha nincsenek külső, látható jelek.)
Aztán útra keltünk, hogy bevegyük a sziget többi részét is.
Miután leereszkedtünk a sziget tetejéről a sziget aljára, mintegy 150000 db lépcsőn, egy picikét megéheztünk. Nem nagyon, csak annyira, hogy mindenféle fűszerezés nélkül is elrágcsáltam volna bármelyik trattoria ajtaját. Némi sóval megszórva egyenesen imádtam volna! Szerencsére ebben a városban találtunk megfelelő éttermet.
Így jött az ebéd,
Ami sült rákocska/halacska/tintahalkarika volt + friss zöldsaláta.
Kaptunk mellé friss kenyérkét, és köményes-ánizsos sós linzert.
A kenyérszeleteket a szokásos módon készítettem elő a gyomromban tartandó ünnepségre.
Ami nagyon tetsző apróság volt, hogy őrlőfejes só volt az asztalon és a balzsemeceten szórófej volt és konkrétan balzsamecet spray-ként funkcionált. Hát ez nekem hatalmas csoda volt – szívem szerint befújtam volna vele mindent! Nem, hajlakként eszembe sem jutott használni. Neeem, más haján sem akartam kipróbálni :)
Szóval ott voltak szépen egymás mellett…:
Kézzel evés itt alapvetés volt és szigorúan kötelező! Érkezett a borocska és egy stampó limoncello is, úgyhogy az ebéd utáni kilátóhoz vezető sétának már csak a visszafelé vezető útja van meg tisztán. A többi részét fotó alapján elevenítettem fel egy kicsit később.
Vacsorára
Hagytuk a dolce részét: fagyi, méghozzá panfragola (tejes-krémes-epres-hmmmmmmmm) és természetesen, ha már a citrusfák szigetén vagyunk, akkor limoooone) A fotó nem lett egy sikersztori (egyik barátnőm "szexuálisan inzultált kinézetű" mézecskalácsára emlékeztettek a fotók, csak tölcsérrel), így inkább mást mutatok.
Fárasztó nap volt ez a mai, úgyhogy mentem is aludni – utólag is szép álmokat drága szép (+fincsiii) halacskák, úszkáljon a lelketek boldogan a végtelen tengerben!
