Már nagyon hiányzott... de szerencsére sokan vagyunk, akik szerelmesek Itáliába és még nagyobb szerencsémre az egyikükkel már gyerekkoromban is együtt homokoztam. Szerintem ez a homok-tenger vonal tolt minket oda... Jó érzés, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Hiába éli mindenki a saját kis életét és találkozunk keveset, együtt mindig otthon vagyunk és ugyanazok a gyerekek maradunk, csak nagyobb ruhában.
Visszatérve az ízekre, a lényeg, hogy Ő idehozza nekünk a finomságokat, így sosem kell nélkülöznünk már többet!
Ráadásul annyira rendes volt, hogy a mostani beszerző körútra magával vitte a Kedvese mellett (akivel szintén vannak közös élményeink, méghozzá táncolósak!) a kis játszópajtásait is, így OTT lehettem újra. Csak egy nap volt, de hoztam magammal sokmindent, hogy még tovább tartson. Persze a kaják, meg a kincsek is boldogítanak még majd jódarabig, de a Velük eltöltött 24 óra az igazi/örök ajándék - köszönöm!
És akkor íme a reggelim!
