...mert nem volt itthon csoki. Mert mostanában nem csokizom, illetve már elég régóta leszoktam róla. A sütiről nem - ez egy számomra is méltányos csere. A minap is beültünk a Sugar Shop-ba és meg is kellett próbálnom kb. az összes féle macaront. Kezdtem hárommal, aztán na még egyet, mert az mégiscsak ibolyás, és még kifelé menet azt a sós karamellásat naaa, csak egy falat az egész. Az angyalok biztosan csak ilyet esznek, mert ez olyan. Negyed óra múlva már mi is éppen ugyanúgy vihogtunk, mint a többi cukorsokkot kapott asztaltársaság, akiket jól kinéztünk, amikor benéztünk. Jó kis is este volt (köszönöm).
Szóval éppen azon gondolkodtam, hogy milyen édes 2 falat kéne és eszembe jutott, hogy kókuszos muffin. Aztán rátévedt a szemem a megkezdett aszalt papayara is és (szinte) ujjongani kezdtem, hogy mi lesz ebbőől! És AZ lett - igazi finomság.
Próbáltam rögzíteni a makrót:
- 1 tojás
- 1 dl tej
- 2-3 dkg vaj (negyed 10 dekás tea)
- 5 ek cukor
- 5 ek liszt
- 10-12 ek kókuszreszelék
- kb. fél kk sütőpor/szódabikarbóna (csak szórtam)
- egy marék papaya, kockára vágva
Ezt most olyan gyorsan akartam, hogy még a szárazakat és nedveseket sem szedtem külön, éppen abban a sorrendben borítottam bele mindent, ahogyan leírtam.
Ez most megint mindent megért - főként, hogy nem sok dolog volt vele. Amit még bepróbálok legközelebb, hogy ananészlét teszek a tej helyére, és akkor remélhetőleg pinacolada íze lesz, amivel szintén kiegyeznék. Meg lehet, hogy ananászkockákkal is ráerősítek erre a vonalra. Nyami.
