Megáll az idő
2011. november 02. írta: giglio

Megáll az idő

Jön a hideg, a sötét, a tél. Lehet pihenni, kakaózni, kádban olvadni, bambulni, figyelni, érezni. Van idő bent lenni. Van idő főzni. Mennyire nagyon szépen felvezettem, hogy újra táplálkozom (mindenhogyan) - na, erről beszélek!

Az első lépés az volt, amíg még nem nagyon volt kedvem/időm enni, de a testem éhezett a vitaminra és a számára hasznos táplálékokra, hogy elkezdtem friss zöldség és gyümölcs leveket csavarni. Az első katasztrófa volt - technikailag. Akkor gondoltam, hogy alapítok egy új Nobel-díjat annak, aki feltalál egy olyan gyümölcscentrifugát, amivel nem kell annyi időt tökölni, amennyiből ebédet főzök. De aztán rájöttem, hogy csak régen használtam, elfeledtem hogyan kell és lusta voltam megkeresni minden tartozékot, így a kifacsart levet pohárba akartam, és már akkor láttam, hogy fel fog borulni, amikor alátettem. Azóta belejöttem, nyomatom az almát uborkával, a céklát tökkel, és még sorolhatnám. Szeretem.

Aztán lassan elkezdtem főzicskélni, megpróbáltam megismételni a megismételhetetlen zöldbabos ragut, aminek az elődje bográcsban készült egy könnyű és vidám nyári napon, leegyszerűsíteni a húsgombócos rakott tésztát, és most a soktésztás leves (kicsi, kínai és kockára van csomagolva) saját/os változatát készítem az almás-répás-zelleres-mézes saláta mellé meleg fogásnak. Mert kell a tűz, télen meg pláne. 

Még egy kis ősz és egy kis vidámság, aztán kapcsolhatunk túlélő üzemmódba.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhajatszoter.blog.hu/api/trackback/id/tr903348283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása