Mert az ígéret szép szó. És mert a kis tanulótársamnak meg kellett mutatnom, hogy van jobb a mekis nuggetsnél. Maga elé vette a tésztás fazekat és ráborította az összes szószt + meg is ette (igaz, két részletben), így remélhetőleg meggyőző voltam.
Elég régen volt, de tudom hogyan volt! A tésztaételek belémívódnak mindenhogyan.
A szószhoz tettem
- 30 dkg darált húst
- 4 szép nagy paradicsomot
- 3 gerezd fokhagymát
- fél fej fehér hagymát
- olíva olajat
- fűszereket, mint só, bors, bazsalikom, oregánó
Kezdtem az olajon a hadzsmával, fokhagymával, kockára vágott paradicsommal, minimál sóval és a (sajnos) szárított oregánóval. Aztán ezt kivettem a serpenyőből, még egy pici olajon + amit benne hagytak a többiek, lepirítottam a husit, ahhoz tettem a több sót és a borsot, majd vissza rá a paradicsomszósz, legvégén a friss bazsalikom (ha szárított, akkor első körben ment volna az oregánóval) és készen is volt.
A carbonara meg csak a saját gyönyörűségemre készült egy szomorú napon. Aztán persze minden jobb lett. Lehet, hogy a szalonna nekem az, mint másnak a csoki?
Szóval a "rendes" carbonara-t csináltam, ami csakis szalonnapirítás, összepirítás a forró, kifőtt tésztával, tűzhelyről le és a pici sóval + borssal alaposan felkavart tojásokkal beborítani a szalonnás tésztát. A tojás éppen annyira sül rá, hogy még egészen lágy maradjon. Ennyi, nem több.
