Kicsit leragadtam ennél a mascarpone dolognál (mint a múltkor a ricottával), de ez indokolt, mert nagyon finom és nagyon könnyen variálható. Egyszer elkezdi az ember az ezzel való foglalatoskodást és nem bírja abbahagyni.
Bocs, de eszembe jutott erről egy vicc és nem hagyhatom ki. Nem szép - és igazán ezért bocs.
- Józsi bácsi, mondják, hogy vidéken beszűkül az ember szókincse. Igaz -e?
- F*szt!
Na, hát így vagyok én a tortákkal. Milyen krém legyen benne? Hmmmmm… (csikorognak a fogaskerekek)… legyen mondjuk mascarpone-s! Vagy: milyen sütit csináljak meg, de iziben, amitől mindenki odalesz? Ööööööö….. legyen mondjuk mascarpone-s!!!!
Viszont nagyon nem mindegy melyik típusúval állunk össze, mert sajnos jelentős a különbség. Ha varázsolni akarunk, nem mindegy mivel tesszük. Nekem eddig az olaszok váltak be (tudnak, na), aztán jön a szarvasi, aztán meg a többi.
Először is kezdjük A Tortával. A Tökéletessel, ami egyszer úgy született, hogy nem volt otthon a Családnak elegendő (kb. 1,5 kg…) mascarpone, de vinnem kellett valamit, akkor jött a mentő ihlet – csináltam tortát.
Vigyázz, Krém, Rajt!
500 g mascarpone
3 dl tejszín
Fél tábla reszelt étcsoki (szigorúan a legnagyobb lyukon átdolgozva, vagy kicsi kockákra vágva)
ízlés szerint (barna) cukor + vaníliás cukor, ha van kéznél – ez nálam 5-6 ek
Egyéb:
Csokis tortalap (általában készen veszem, de lehet csinálni jó nagyon csokisat)
1 kis üveg eperlekvár
1 zacskó fagyasztott eper (illetve szezonban igaziii!!!)
Alkotás folyamata
Elkészít a krém: mindent összekeverünk és kész! Ezért is szeretem.
Tortalap összeken eperlekvárral, majd leterítjük eperszeletekkel. Erre tesszük a krémet (nagyon vigyázzunk vele, mert igen illékony fajta), aztán így tovább.
Krémmel zárjuk és körbeborítjuk vele az egész tortát. Díszíteni lehet eperrel, reszelt csokival, vagy a kettő kombinációjával. Volt olyan, hogy kicsit dekoncentrált voltam (alig van ilyen) és nem hagytam meg a legszebb epreket a tetejére dísznek, így került már rá meggyes gumicukor, máskor meg kókuszos csokidrazsé. Variálni jó!
…és a lehetőségek innentől kezdve végtelenek – pl. ugyanez a sárgabarackkal is isteni finom.
Ez aztán tényleg kb. 15 perc „munka” (már, ha lehet ezt annak nevezni), ellenben több órányi csodálat!
Az Igazi Játék
Ha ellenállunk mindenféle rendezettségnek és csak spontán szeretnénk valami szépet (és finomat, de ez természetes) alkotni, akkor készítsünk magunk elé egy tál kockára vágott csokis piskótát, egy tál epret, és egy jó nagy tállal a krémből.
Vegyünk elő egy üvegtálat, de valami szépet, és kezdjünk el építkezni ezekből a hozzávalókból. Nem kell sorban, nem kell rétegben, csak ahogyan kézre esik és ahogyan jól esik a lelkünknek/szemünknek.
Sőt, ha még látunk valamit a konyhában, mondjuk egy kis csokit, mandulát (pirítva), csokis kekszet (darabokra törve), vagy akár másfajta gyümölcsöt, bátran vonjuk be a játékba őket is. Egyszerűen nem hibázhatunk.
Mai napi tanulság:
Megnyugtató érzés tudni azt, hogy vannak dolgok, amik egészen biztosan jól működnek.
